A barátok öröme

Az utolsó előtti fejezet :) Rora-nak ajánlva!

Viszont holnap az utolsó fejezettel hozok nektek pár kérdést is, amire kéne válaszolni, mert azok alapján szombaton lesz új valami vagy nem :) meg az is rajtatok áll, milyen új lesz, de ehhez majd  kell válaszolni, szóval ne tűnjetek el, mert ha nem lesztek elegen akkor későőőbb kezdjük és én hamarosan elutazom, szóval nem kéne belefutni :P

14.Fejezet

Már akkor szerettelek mikor nem voltál más csak puszta gondolat 

és a csillagok lüktették az égre képzelt mosolyodat.

  Lassan hajoltam el tőle egy idő után, kimásztam öléből is. Nem tudtam, hogy mondjam meg neki, végül az egyszerűbbnél döntöttem.

-         Harry… fordulj el - Kértem halkan motyogva, égő arccal. Ő értetlenül nézett rám, tök hülyének éreztem magam.

-         Szeretnék átöltözni, úgyhogy lécci fordulj el – Mutattam ujjaimmal a kis köröket, mire kiszakadt belőle a nevetés.

-         Ugyan már, hiszen láttam én már meztelen férfit Lou – Kuncogott. Úgy nézett ki a kanapén, mint valami félisten. Úgy is helyezkedett el, hogy tisztán láttam rajta, tudja mennyire észveszejtő. Mégis próbáltam megemberelni magam.

-         De akkor is… vagy elfordulsz, vagy kimész – Szögeztem le durcásan, de mégis számba haraptam. Nevetgélve terült el a kanapén és fordult a támla felé. Egy ideig néztem, hogy akar-e leskelődni, de nem láttam ilyen bűnös szándékot, így elkezdtem öltözködni. Visszavettem a normális cuccaimat, majd halkan hozzásétáltam és a nyakába csókoltam.

-         Végeztem, hazakísérsz? – Érdeklődtem elpirulva, mire azonnal felült, kezem után nyúlt.

-         Persze, nehogy valaki eltévedt óvodásnak nézzen – Fűzte össze ujjainkat, majd felvette ó is a kabátját, és kéz a kézben sétáltunk végig a sötét utcákon. 

Kicsit féltem is, így közelebb bújtam hozzá, ő meg elengedte a kezem, és helyette a vállam karolta át.

-         Héjj, ne aggódj, senki sem bánthat – Súgta a fülembe és bele is csókolt, mire és elmosolyodtam. Ma se volt otthon anya, és nagyon nem akartam egyedül maradni. Számat rágva néztem az ajtóban Harryre. Bent sötét volt, kint sötét volt. Harry kérdőn nézett rám, kezével a kerítést piszkálta, látta rajtam, hogy mondani akarok valamit, türelmesen kivárta.

-         Uhm… Harry… nem… aludnál ma nálam? – Kérdeztem mélyen elvörösödve. Nem akartam, hogy félreértse. Én nem lefeküdni akarok vele, csak félek egyedül, meg amúgy is, szeretek esténként hozzábújni valakihez, úgy aludni. Tűnődve néztem a Bongyorkát, akinek először leesett az álla, majd feljebb lépett és jól megnézte az arcom, hogy nem szórakozok-e. Egy percig vizsgálgatott, aztán mikor rájött, hogy nem ugratom, arra is rádöbbent, hogy nem Azt akarom tőle. Meleg mosollyal nyomott csókot a homlokomra.

-         Nem, nem bírnám ki, hogy ne másszak rád… halálosan komolyan, nem maradhatok. De ha félsz hívj csak fel – Csókolt meg igazán, jó hosszan, én meg lábujjhegyre álltam, kóstolgattam ajkait, hajába túrtam. Csalódottan néztem utána, mikor elment, de bementem. Csináltam melegszendvicset, és megnéztem a Vasembert, imádtam ezt a filmet. Ő meg Spiderman volt a kedvenc szuperhősöm. De ahogy múlt az idő nem kötötte le a figyelmem, és kezdtem idegeskedni. Hiába voltam hulla fáradt, nem tudtam elaludni, csak meredtem ki a fejemből. 

Így tréningre öltöztem, és átsétáltam Edhez, bekopogtam. Széles mosollyal nyitott ajtót, furán boldognak tűnt.

-         Louis, de jó, hogy jössz, ha nem jöttél volna, én hívtalak volna, komolyan, gyere gyorsan! el akarok mondani valamit! – Rántott be, meg se kérdezte, mit akartam mondani, én viszont kicsit erőltettem, jó lenne tudni, hogy hívjam-e Zaynt vagy Niallt.

-         Ed, rendben, de… ahm… aludhatnék ma nálatok? Félek egyedül otthon, biztos a kimerültség miatt – Húztam el a szám, mire csak legyintett.

-         Persze- persze, de most fontosabb dolgunk van – nem akartam azzal megbántani, hogy nekem most semmi sem fontosabb az alvásnál, mert teljesen hulla fáradt vagyok, így kényszeredetten mosolyogtam.

-         Amúgy csodálatosak voltatok, és gratulálok, hogy felvettek, gondolom, nagy álmod teljesült ezzel, csodás! – Ahogy levettem a cipőm, beljebb húzott a karomnál fogva, esélyt sem adva, hogy válaszoljak valamit. Te jó ég, mi ütött bel?!

-         De ezen a nagy napon az én álmom is teljesült, jaj gyere már! – Rántott fel, mikor megbotlottam egy kisebb sámliban a folyosó közepén, ez mit kereshetett itt? Csak ellenem volt, mi? Ha belopódznék, vagy nem is tudom. Beértünk a nappaliba, ő meg lelökött a kanapéra. Döbbenten néztem fel rá, ahogy levetette magát a fotelba.

-         Mi történt? Komolyan, nagyon fel vagy pörögve haver – Ingattam fejet rosszallóan, de őt nem érdekelte, büszkén dőlt előre.

-         Naná, óriási nap ez az életünkben. Képzeld, Emy terhes lett... mármint hogy eddig is az volt, de most már biztos, ma mondta el. – Mosolyodott el szélesen, a lány pedig éppen le is sétált a lépcsőn, kicsit dudorodó pocakkal. Te szentséges Isten, hát ezért nem láttuk ennyi ideig! Tátogtam, mint egy hal, azt se tudtam, mit kéne mondanom, egyáltalán nem jött ki semmi. Ők meg azonnal meg is ijedtek.

-         Héj… jól vagy? – Kérdezte aggódva barátom, én meg meredten fordultam felé, majd kitört belőlem a nevetés.

-         Persze, hogy ne, sőt, gratulálok, ez csodálatos! – Lelkendeztem megölelve barátom jó erősen, majd Emyt kicsit finomabban. Hirtelen elfutott az irigység a boldogságukra. De hamar le is hűtöttem magam, hiszen én is boldog voltam Harryvel, újra… Eddel koccintottunk, nem ittam sok bort, annyira nem szerettem, de ezt muszáj volt megünnepelnünk. Emy csak almalevet ivott. Ezután természetesen megértettem a szörnyen túlfűtött hangulatát. Egy órán át beszélgettünk, mikor észrevette, mennyire fáradt is vagyok, és maga ajánlotta fel, hogy menjek csak aludni. Hálásan, félig kómában megköszöntem neki és még egyszer gratuláltam mindkettőjüknek. Azt nem tettem hozzá, hogy akkor vegyék fejemet, ha nekem lesz egy gyerekem, és fél hullaként zuhantam az ágyba, magamra rántva a takarót, azonnal elaludtam.