A Szeretet maga

Itt is van kifejezetten Névtelennek, sunnynak és Vickynek ajánlva sok szeretettel. 

Bocsi, romantikus kedvem volt :$ Remélem, azért nem csöpög annyira ^^

Köszönöm a támogatásotok <333

13. Fejezet

Nehéz dolog elfogadni, hogy szükségünk van valakire. Elismerni, hogy egy másik személy létezése a boldogságunk egyik feltétele, hogy nélkülözhetetlen a jelenléte a túléléshez.

( Chris Greenhalgh )

 Beléptem a kis öltözőbe, amiben alig fért el egy apró kanapé, egy szék, kis szekrény és tükör. Harry a kanapén ült a telefonján pötyögve mikor beléptem. Azonnal szikrázó mosolyt villantott rám.

-         Ez hihetetlen, csodálatos volt! – Örvendezett letéve a telefont, de nem állt fel. Gondolkodtam, hogy komolyan mondja-e, de úgy tűnt, nagyon is, és ez jól esett. Mindig is azoknak a véleménye érdekelt a legjobban, akiket szerettem, és mellettem álltak. Bár ő nem állt mellettem, de ez csak eddig volt, szerettem. El se akartam hinni, hogy tényleg itt van, szerettem volna megérinteni, de kicsit tartottam tőle, meg tiszta fekete maszat volt a kezem, meg mindenem.

-         És te álomszép voltál – Tette hozzá, ezzel mélyen elpirítva. Kinyújtotta felém a kezét. Hosszú ideig csak néztem tenyerét, láttam a vonalakat, csuklóját, izmos karja kilátszott a rövid ujjúja alól. Kicsit bátortalanul nyújtottam én is ki a karom, ujjaim előbb forró tenyerét érintették, majd ahogy léptem egy kicsit, feljebb csúsztak, csuklóját, kicsit megnyomtam, éreztem, ahogy dobogott a szíve, majd remegő ujjaim feljebb siklottak selymes bőrén alkarjára, bemélyedt érintésem alatt, kicsit feketés, szürkés csíkokat húztam magam után.

   Óvatosan vettem a levegőt, mintha a legkisebb hangtól is megijedne, és elhúzná a kezét, vagy megtörne a pillanat. Eddig pillantásom mozdulataimat követték, de most felnéztem arcára. Engem nézett halvány mosollyal, zöld szemei számon, orromon állapodtak meg, majd kék íriszembe mélyesztette az övéit, amitől megálltam mozdulat közben, könyék hajlatánál időztek ujjaim, gyorsabban dobogott a szívem. Észre se vettem, hogy ajkamba haraptam egészen addig, míg oda nem kapta tekintetét. Kicsit megriadtam és hátráltam egyet, kezem gyorsan rohant végig alkarján, tenyerén, éppen leesett volna ujjairól, mikor elkapta az enyémeket.

 Rosszul láttam. Én vagyok az ijedős, és Harry úgy néz rám, mintha egy kisállat lennék, aki elfutna a hirtelen mozdulatra. Ezért hagyta, hogy tapogassam, de mikor megijesztett, elkapott. Nem fogott erősen, de elég volt ahhoz, hogy szemébe nézzek és ő elvarázsoljon. Magához láncolt, nem bírtam félrenézni, vagy ellenállni, pedig éreztem, hogy gyengéden közelebb húz, lassan léptem egyet előre, majd még egyet, lábam ütközött a kanapéval, megbillentem volna, de elkapott, karja erősen ölelte át derekam.

Lágyan húzott az ölébe, én meg combjaira ültem lovagló ülésbe, lábaim a kanapén voltak, még mindig a kezét fogtam. Félredöntötte a fejét, mintha gondolkodna valamin, majd felsóhajtott.

-         Nem látlak jól. – Vallotta be, és igaza volt, még mindig eltakart a sötét, fekete festék, aminek a letörlésére még ott szorongattam másik kezemben a nedves rongyot, de képtelen lettem volna most megmozdulni, egy baba voltam az ölében. Amúgy is az voltam hozzá képest. Kisebb, vékonyabb… törékeny voltam mellette. Lenézett a kezemre, majd mosolyogva vissza rám.

-         Nekem adod? – Kérdezte, és finoman ki is húzta görcsösen szorító ujjaim közül. Kezem maga felé fordította, elengedte a másikat. Óvatosan, mintha félne, hogy letörnek, kijjebb simította az ujjaim, hogy lássa jobban a tenyeremet, ami fekete foltos volt. A kendővel elkezdte letörölni őket nagyon gyengéden, teljesen oda koncentrált, telt ajkai elnyíltak, ahogy tisztogatott, minden ujjam külön-külön, majd tiszta kezemen végighúzta ujját a vonalak mentén és döbbenet ült ki az arcára. Értetlenül néztem rá, de ő fel se nézett, csak nagyon gondolkodott, végül megszólalt.

-         Hogy lehet valakinek ilyen apró keze, ilyen vékony ujjakkal? Hogy tudsz így zongorázni egyáltalán? – Értetlenkedett, majd a másikat is ugyanilyen aprólékosan letakarította, közben végig morgott valamiről.

-         Mint egy kisgyereké – Rázta meg fejét, repültek a finom fürtök, engem megmosolyogtatott, de nem örülhettem sokáig, majd hamarosan megdöbbentett. Mikor végzett annak is a letisztításával közelebb emelte magához a kezem, éreztem lélegzetét bőrömön, finom meleg volt, majd gyönyörű ajkait tenyerembe simította és belé csókolt. Hirtelen én is kicsinek éreztem, mert ajkai szinte kitöltötték az egész tenyerem. Nedves, forró csókot hagyott benne, ujjaim remegtek mikor elhajolt. Mosolyogva nézett fel rám, szemei csillogtak, én meg csak megilletődve ültem tovább, nem tudtam semmi se kinyögni. Ez a végtelen figyelmesség és szeretet… alig bírtam befogadni.

  Áttért arcomra, előbb az államat törölte le jó alaposan, minden szögből megnézte, hogy nem maradt-e sehol semmilyen fekete pacni se, majd puszit nyomott rá. Lassacskán az arcomnak is visszaadta hullasápadtságát, minden újra felszabadított területre csókot kaptam, az orromat- számat-szemeim utoljára hagyta. Ekkor felállt, átmosta a rongyot, visszaült, úgy emelt meg csípőmnél, mintha egyszerű plüssből lennék, és ölébe rakott vissza. Először az orromat takarította le, és én szólni se mertem. Mikor csókot nyomott rá felsóhajtottam. Hozzásimította az övét, émelyítően finom illata volt, éreztem melegét, hozzá akartam bújni, de éppen mozdulni se bírtam, el se hittem ezt az egészet.

-          Hogy kapsz te ezen levegőt? – értetlenkedett és orra hegyét végighúzta az enyémen, homlokomtól a csúcsáig, és felgyorsult a légzésem.

-          De komolyan… egy ötéves talán, de… nem értem. Minden olyan kicsi rajtad – Vallotta be réveteg mosollyal, láttam, hogy nem vár választ, így nem is mondtam semmit. Ahogy a szemem felé nyúlt azonnal lehunytam, és ő azokat is lemosta. olyan kellemesen simogatott, hogy teljesen ellazultam. Éreztem forró ajkait szemhéjamon. Az a keze, amelyikben nem a rongy volt, az arcomat tartotta, félig a nyakamnál volt, éreztem, ahogy csuklójánál dobog a szíve, és lüktet az én ütőerem. Ahogy elhajolt kinyitottam kék szemem és arcát fixíroztam, de ő már nem oda nézett. 

A számmal törődött. Ajkaim elnyíltak érintésére. Nagyon óvatos volt, mintha egy erősebb mozdulata fájdalmat okozhatott volna. Szinte felfalt tekintetével, kereste szám pirosát a fekete krém alatt, és öt perc után teljesen letakarította, mert ott is éreztem égő ajkait. Lehunyta a szemét, és én is, automatikusan jött. Csak kóstolgatott, nem kért engedélyt a belépésre, úgy fogta kezei közé az arcom, hogy teljesen elvesztem tenyereiben. Viszonoztam közeledését, nyelvem végigsimított alsó ajkán, nagyon finom volt. Azonnal utána kapott, nyelveink találkoztak, behatolt a számba, de nem zavart, engedtem neki, sőt, lassú, finom érintésekkel, de még válaszoltam is neki. Érzékien csókolt, orra az enyémhez simult, fürtjei homlokomat csiklandozták, nagyon tetszett minden, amit tett, nem mászott rám, csak megízlelt, ahogy én is őt. Mikor elváltak ajkaink kezei derekamra csúsztak és közelebb húzott, húzott egészen addig, míg nem dőltem mellkasának, ekkor fejem vállára hajtottam, arcom nyakába fúrtam. Ott tömör Harry illat volt, és erre szükségem volt. Izmos karja átölelte vékony testem, lágyan simogatott, másik fürtjeimet rendezte, aztán arcát odafúrta.

-          Tökéletes vagy BooBear – Súgta és én megremegtem karjaiban. Honnan tudta a „titkos nevem”? Lehet, Zayn mondta el neki, de nem bántam, Harry használhatja, de csak ő. Felsője aljával babráltam, és kimondtam az első becenevet, ami eszembe jutott.

-          Szeretlek, Haz – Motyogtam, mire erősebben szorított, és csókot nyomott fejem tetejére.