Beteljesülés (+18)

15. Fejezet

,,Ahogy egy hangskála is csak akkor teljes, ha a földi basszusok s a mennyei "magas" hangok együtt szólnak benne, s a színek is csak akkor, ha az anyag tunya szürkésbarnája, az energiák szenvedélyes vöröse s a szellem bíbora együtt izzik: a szeretet is akkor teljes, ha benne van az Ember teste, lelke, szelleme."

( Müller Péter)

   Nyár volt, Harry nem hagyott el, sőt, mintha még jobban összeragadtunk volna, de nem volt hajlandó nálam aludni sem. Niall-lel sokat zenéltünk, és azzal szórakoztunk, hogy Zaynnek és Liamnek mutogattunk trükköket, egy hónap után már kézen álltak velünk, bár szaltózni még nem tudtak, sőt, fél kézen megáll sem, de már ez is nagydolognak tűnt, és mindannyian borzasztóan örültünk neki. Forró volt az idő, mégis dolgoztam, egyszerűen csak azért, hogy anyának segítsek, néha kisurranhattam, mert valamelyik haverom beállt nekem, ezek a mosdó szünetek, meg hasonlók. Fagylaltot osztottam egyébként egy kis bódéból, semmi puccos, de volt fagyi a közelemben, amiből néha én is lopkodtam kicsit, egy apró rádióból szólt a zene, a parkban voltam, nyár volt, és mindenki végtelenül rendes volt, sokan még borravalót is adtak.

Egyetlen egy árnyoldala volt az egésznek. A parkban nyáron szerelmespárok jártak, és Harry is dolgozott, napközben ritkán tudtuk összeegyeztetni a dolgink, este meg nem aludt nálam és tizenegykor általában elment, egyedül hagyva a sötétben, néha anyával. Viszont mikor itt voltam, nagyon rossz volt, nézhettem a kéz a kézben kis párocskákat, ahogy nagyon örülnek egymásnak, nekem meg a legjobb barátom a fagyi volt. A többiek vagy deszkáztak, néha dolgoztak csak, de őket nem fűtötte annyira ez a vágy, mert nem édességre, vagy cuccokra gyűjtöttek, hanem a továbbtanulások finanszírozására. Értem én, ez lehangoló. keresel, de nincs sehol. Szar. De végig volt egy olyan érzésem, hogy tudják, hogy Harry és én. Elejtett megjegyzések, a pirulásaimnál csak mosolyogtak. Tudták, csak nem mondták ki. És nem is volt baj, jobb volt így.

  

   Átlagos nap volt. Felkeltem, futva reggeliztem, elköszöntem anyától egy puszival, és kirohantam, el egészen Troy boltjáig, ahonnan kitoltam a fagyiskocsit a parkba, a rádiót bekapcsoltam, és elvoltam az árnyékban. Dél körül elkezdett vibrálni a telefonom. Döbbentem kavartam elő, és láttam, hogy Harry az. Azt írta, „ Fordulj meg”. Értetlenül tettem eleget a kérdésnek, de azonnal forró ajkak tapadtak számra. Már ezeknek az érintéséről tudtam, hogy ő az. Mosolyogva fontam a nyakába karom. Megpörgetett. Jó alkalom volt arra, hogy elmondjam neki, amit akartam már egy ideje, de csak a végén.

-         Hazz, mit keresel itt? – Értetlenkedtem, de el nem engedtem volna semmi pénzért. Adott egy fóka puszit.

-         Gondoltam, beköszönök, igazából már mennem is kell, csak nem hagyhattam ki a döbbent képed – Kuncogott és még egyszer megcsókolt jó mélyen. Mohón viszonoztam fürtjeibe túrva. Letett és már futott is volna, mikor elkaptam csuklóját.

-         Hazza aludj ma nálam – Kérdeztem mosolyogva. De ő nevetve fejet rázott.

-         Nem lehet tudod, hogy akkor…- Kicsit megszorítottam kezét kezemben tovább mosolyogva és megismételtem.

-         Aludj nálam ma – Nyomatékosítottam, mire kikerekedtek szikrázó zöld szemei és lassan bólintott.

-         Oké BooBear, átmegyek kilencre – Elengedtem, ő még egy ideig mélységes döbbenettel nézett rám, majd megpördült és először sétált, aztán mikor felébredt, futni kezdett. Igen, ma… ma.

A nap hátralévő részét idiótán mosolyogva sikerült töltenem, mert csak Harryn járt az eszem, az észveszejtő mosolyán, megjelenésén, és azon, hogy ma az övé leszek teljesen és ő az enyém. Mert végre ennek kell jönnie, és én akarom. ő nem siettette, nem erőltette, de én már akarom. És el fog jönni. Mikor lejárt a műszakom, visszatoltam a kocsit, megkaptam a fizetésem, és hazamentem. Anya már nem volt otthon, így enyém volt az egész ház. Lezuhanyoztam, hajat mostam, mindenem rendbe hoztam, amit csak lehetett. Nem tudtam, mit vegyek fel, halálosan komolyan, álltam a szekrényem előtt, és fogalmam sem volt, mit tegyek. Aztán kínomban kihúztam egy szürke tréningalsót és egy fehér-piros csíkos felsőt. Komolyan nem tudtam, mit csináljak, hogy várjam, mi legyen. Ha kilencre jön, nem nálam vacsorázik, gondoltam és ettem egy szendvicset, kerülve a hagymát, de azért utána fogat mostam kétszer is. Rájöttem, hogy túl görcsösen állok hozzá a dolgokhoz. Talán mert ő a legelső, és kicsit féltem, hogy mi lesz, ha elszúrok valamit, ha nem leszek elég jó, vagy elszúrok valamit, esetleg… útközben közbejön valami, vagy nem is akar velem lenni. Egy szó, mint száz, mire eljött az este kilenc, én már azt se tudtam, fiú vagyok-e vagy lány, és mindenre rendesen ráizgultam.

  Pont kilenckor csengetett. Nagyon tipikus, lecsúsztam seggen pár lépcsőfokot mikor megbotlottam. Hamar felpattantam és kinyitottam. Harry mosolyogva állt kint, nyolc szál vörös rózsával. Egyszer elmondtam neki, hogy a nyolc a kedvenc számom, mert nyolc hangból áll, hogy szeretlek. Hát emlékezett, és piros szalaggal voltak átkötve. A piros a kedvenc színem.

-         Virágot a virágnak – Mondta mosolyogva és felém nyújtotta. Halkan kuncogva vettem el, és elálltam az ajtóból, hogy be tudjon jönni. Bezártam utána kulcsra.

-         Köszönöm, nagyon rendes vagy, vízbe is teszem – Motyogtam és elmentem velük a konyhába, ahol egy vázába raktam őket és vizet eresztettem rájuk. Utána azt mondtam, megmutatom neki a szobámat és felvittem. Elmerültünk a beszélgetésben annyira, hogy el is felejtettem, mire készültünk, nem voltam feszült, sőt. Nevettünk, egy órát elvoltunk. Kiment mosdóba, és éreztem, hogy itt az idő. Visszatért az izgalmam, zavartan csavargattam felsőm alját, hihetetlenül izgultam, nagyon komolyan vettem ezt, ami kettőnk közt van, és szerettem volna, hogy jó legyen.  Mikor kilépett a fürdőmből, az ágyam mellett álltam teljesen zavarban. Szinte azonnal leesett neki, mert mosolyogva közelebb lépett. Egyszerű mozdulatot tett; kinyújtotta a kezét. Értettem az alatta meglapuló kérdést, és kicsit remegve ugyan, de elfogadtam. Megfogtam az ujjait, melyek forróak voltak az enyémekhez képest. Közelebb vont. Egy ideig csak nézett, kisöpört pár fürtöt szememből, én pedig emelkedő-süllyedő mellkasát néztem. Állam alá nyúlva fordította fejem maga felé, és csókolt meg lágyan.

-         Szeretlek, Louis… és vigyázok rád, nem kell aggódnod – Súgta ajkaim közé, elhúzta kezem felsőmtől, ami még mindig azt piszkálta.

-         De én még… - próbáltam magyarázni, de mosolyogva szavamba vágott

-         Tudom, de én megóvlak. Csak mondd, akarod? – Kérdezte, mire bólogattam. Elhajolt.

-         Igen, Hazz, akarlak – Biztosítottam. Ekkor lehúzta a felsőm, át fejem felett. Nem ellenkeztem, az anyag a földre került. Cserébe én is azonnal átrántottam a fején, amire kuncogott. Keze csípőmtől megindult felfelé, hátamat simogatta, majd oldalamat. Közben lágyan csókolt, lépett egyet felém, én meg hátráltam. Elfektetett az ágyamon, fölém magasodott. Kezem tarkójára csúszott, miközben ő nyakamat csókolta végig. Jóleső sóhaj szakadt ki ajkaim közül, imádtam, ha a nyakamat kényeztetik. Néhol kicsit megszívta az ütőérnél, amitől nyögtem, majd lejjebb haladt, mellkasomat is elhintette csókokkal, én pedig a Mennyben éreztem magam. Lehúzta a tréning nadrágom és az alsómat is, teljesen meztelenül feküdtem alatta, és mélyen elvörösödtem. Felegyenesedett és minden kis, apró részem végignézte.

-         Gyönyörű vagy Louis – Arcom elé akartam kapni kezeim, de elkapta őket, és fejem felett tartotta, míg csókolt. Keze oldalamat kényeztette, majd lejjebb csúszott. Mikor megéreztem magamon felnyögtem, és ő élvezettel nézte. Lassan kezdett kényeztetni, közben nyakamat szívta, lassan, de elengedte kezeim, így egyikkel vállába kapaszkodhattam, másikkal fürtjeibe túrtam. Meghúztam őket, mire felnézett, és szinte a fejemből olvasva ki, mit akarok, ajkaimra tapadt. Simogattam a hátát, néha lejjebb is tévedt kezem, éreztem, hogy neki is kezd kellemetlenné válni a nadrág, így remegő kezekkel bontottam ki cipzárját, a gombokat, és toltam le róla az anyagot, amit ő lerúgott. Megtámaszkodott felettem egy pillanatra.

-         Jó alul? – Kérdezte csendesen, ajkamat ízlelgetve, mire bólintottam. Közel voltam a csúcshoz, égett a tűz egész testemben.

-         Jó, csak… érezni akarlak – Bólintott, és újra lehajolt, forróbban csókolt meg, miközben félig belém csúszott. Bent ragadt a levegőm, nagyon fájt, megremegtem alatta. Várt egy kicsit, és még beljebb nyomta magát. Forró könnyek rohantak végig arcomon, hátán karmoltam végig, ő viszont nem a fájdalomtól nyögött, kicsit rám roskadt, nagyon élvezte. Feljebb tolta magát, és lecsókolta puhán könnyeimet.

-         Nincs baj… csak csináld – Suttogtam, mire lassan kezdett mozogni. Próbáltam nem ordítani a fájdalomtól, hanem az ő hangjaira figyelni. Lassan ellazítottam magam alatta. Kis idő múlva az élvezet kezdte átvenni az uralmat a testem felett. átöleltem lábaimmal csípőjét, hogy mélyebben lehessen, ő pedig gyorsított, nyakamat csókolta, ajkaimat, szerelmes csókokban forrtunk össze, kezével combomat, oldalamat simogatta, és olyanokat suttogott a fülembe, minthogy szeretlek mindennél jobban. Teljesen a Mennyben éreztem magam, végre együtt lehettünk, éreztem szíve dobbanásait, szeretetét. Csak nőtt a forróság, és mikor szétrobbant bennem, csak belé kapaszkodhattam, nyakába rejtettem az arcom. Életem legszebb estéje volt, és aznap velem aludt. Hozzábújtam, szorosan ölelt magához, arcát hajamba fúrta, karja derekamnál tartott magánál. 

_________________________________________________________________________

"Az írás magányos tevékenység. Az a gyönyörűség szüli, hogy az ember végre beszélhet."

Hát itt a vége az én kis Larry sztorimnak :) Nagyon furcsa volt írni, még soha nem írtam hosszabb történetet, az egyetlen hosszú egy pályázatra készült és 9 oldal volt, az jól sikerült ( vagyis a díjazás alapján, én nem akartam elküldeni >.<) és most megpróbáltam. Az elején voltak kétségeim, de aztán jöttetek és  végig mellettem voltatok, nem kis támogatást kaptam és azt nagyon köszönöm, minden olvasómnak, akik kommenteltek, azoknak duplán ;) Teljesen megdöbbentem, hogy ennyire tetszik nektek és szeretitek :D Öröm volt csinálni, de ugye minden sztorinak egyszer vége lesz, és igazából - ne kövezzetek meg- de ezt csak 8 fejezetesre gondoltam, ez ehhez képest jó hosszúra sikerült o.o 

Mivel láttam rá érdeklődést, ezért elkezdtem gondolkodni egy újabb történeten nemrég, és van is egy ötlet, egy szerelmi háromszög, de LARRY lenne, és a "vendégszereplőt" ti választjátok meg. Vagy Bradley Cooper lenne, vagy Edward Norton ( és nem Cullen !!!!!) 

A kérdés, hogy szeretnétek-e :) megpróbálnám hosszabbra tervezni, egy nagyon forró országban ;)

Szeretnétek? Ha igen, de nem ezzel a történettel, akkor nyugodtan mondjátok meg, és ha van ötlet, természetesen azt is meghallgatom. Csak szeretném, ha ti is benne lennétek, hiszen nektek csinálom, és miattatok nem is olyan magányos tevékenység az írás :D Írjatok és válaszolok, megbeszéljük, de minimum 3!!! ember kell, hogy nekiálljak :) Szóval mondjátok, hogy legyen! :D

xoxo Lora