2. Fejezet
Lehet értelmetlen szenvedést, megalázást, félelmet okozni a másik embernek,
vagy magára hagyni segítség nélkül,
mikor erre lenne szüksége
(Popper Péter)
Egy pillanatig nem
éreztem a hideget, vagy a fájdalmat. Csak térdeltem a sárban az ismeretlen fiút
nézve. Nem tudtam, mi az, ami a földhöz szegez, amitől nem tudok felállni és
elfutni, de ugyanez a valami kényszerített arra, hogy alaposan megnézzem arca minden
kis négyzetcentijét. A gödröcskéit, fehér fogait, izgalomtól és kíváncsiságtól
csillogó, óriási szemeit, mogyoróbarna fürtjeit. A Sors iróniája, pont mögötte
volt egy lámpa, mely arca felét megvilágította, másikat sötétben hagyta. Az a
kellemetlen érzésem támadt, hogy a valóságot látom, most már tudom, hogy a
jövőmet is megpillanthattam, és talán tudtam is, valahol legbelül, csak akkor
még nem akartam felfogni, még korai volt.
Nem
vizsgálódhattam sokáig, két barna hajú srác a hónom alá nyúlt és talpra
rántott, majd erősen fogtak, hogy szinte belezsibbadt a karom. Mozgást láttam a
sötétben, majd egy nálam fél fejjel magasabb fiú lépett elő eltaposva cigijét a
betonon.
-
Louis,
hiányoztam? – Kérdezte mélybarna szemeit az enyémbe fúrva. Ő volt a kolesz kiskirálya,
két évvel volt idősebb nálam, egyszer megbukott, a régi szép időkben sokszor
jártunk együtt bulizni, és nem az iskolák közti rivalizálás szakított el
minket. Csak érezte, hogy már nem vagyok elég erős, nem állunk már egy szinten,
és eltiport, mint a többieket.
-
Hát
persze, Zayn, te meg a skorbut – Nyugtattam meg mosolyogva és illedelmesen
pukedlizve, már amennyire ez lehetséges volt a két öleb közt. Az ütés
váratlanul ért, kicsit megroggyantak lábaim, kiszakadt belőlem a levegő,
összegörnyedtem. Holnapra már előjegyezhettem egy szép nagy zúzódást a
hasfalamra. Zihálva egyenesedtem fel, mire arcon paskolt.
-
Javaslom,
maradjunk az udvariasság keretein belül. Jókor érkeztél, éppen az új tag
felavatásához kerestünk önként jelentkezőt, te meg is felelsz. De előbb a
formalitások. Az új fiú, Harry. Harry, a trón fosztott királyfi, Louis. –
Pillantásom azonnal a Bongyorkára esett. Szóval Harry. Idősebb volt nálam, de
fiatalabb Zaynnél, nagyjából tizennyolc lehetett, ha jól saccoltam. A vállai
szélesek voltak, az egész megjelenéséből sugárzott az erő és a büszkeség.
Valószínűleg a régi placcán ő volt az uralkodó, hát itt szomorú élete lesz,
valami nagy dolgot kéne véghezvinnie ahhoz, hogy letaszítsa Zaynt. Bár ezzel az
észveszejtő kinézettel… Hirtelen tértem magamhoz. Mégis mi a bánatról beszélek
én? A lányokat szeretem, ők tetszenek, az ő elcsábításukra és pofára ejtésükre
pályáztam mindig is, elvittem őket a végletekig, mikor már megőrülnek a
vágytól, aztán otthagytam őket, csak hogy végre felfogják, nem ők az élet
központjai, nem kaphatnak meg mindent, amit csak akarnak, és engem akartak,
mindennél jobban. Így már a gondolat is, hogy Harry helyes és tetszik nekem,
nevetséges. Az egyetlen, amiért érdekelhet a kinézete az az a sajnálatos tény,
hogy ő dönti el, mit akar csinálni velem. A beavatás minden koleszosnak abból
áll, hogy elkapnak egy művészetiset és bebizonyítják Zayn-nek, hogy komolyan
mellette állnak. Mindig tudjuk, mikor lett új bandatag, egyszerűen képtelenség
nem észrevenni. Freddie-t múlt évben alsóra vetkőztetve, szappanos vízben ázva
hagyták a tornacsarnokban bezárva, a hátsójára az volt írva; Ez egy sapka, mert
az okosabbik felemen van. A lányok tesi tanárnője elájult és a szappanos vízben
elcsúszott a terem negyedéig, a csajok meg lefotózták a telefonjukkal. Rám se
várhatott sokkal szebb jövő sajnos.
-
Nos
Harry? Mi az ítélet? – Érdeklődött a vezér a kerítésnek dőlve, és rágyújtva a
cigijére. Az említett közelebb lépett, hátrálni akartam, de túl erősen fogtak,
így csak figyeltem, mit akar tenni. Mikor kezet emelt már felkészültem az
ütésre, de nem jött, csak kisöpörte a hajam az arcomból majd megfogta az állam,
ide-oda forgatta a fejem, megnézett jó alaposan, finoman húzta végig ujjait a
felhorzsolt bőrön. A közelségétől fura érzés keletkezett a gyomromban, érintése
után bizsergett a bőröm. Ránéztem, pillantásunk azonnal találkozott. Végig
nézett?! Szívem hevesebben verte mellkasomat, de álltam pillantását, míg keze
le nem esett rólam. Csalódottan vettem tudomásul és nem értettem magam, miért
is fáj tulajdonképpen a szívem, ha Zayn-nel akar lenni csak egy erőszakos,
veszélyes állat lehet, aki baj hoz mindenkire. Így szusszanással vettem
tudomásul, hogy ellép tőlem, én meg a pocsolyának szentelhettem minden
figyelmem, most, hogy a víz fele már a ruhámból csöpögött, nem is tűnt
akkorának.
Harry hangja mély
volt és rekedtes, azonnal meghallottam és felnéztem rá. Fürtjei megrezzentek,
ahogy Zaynhez sétált, mondott neki valamit, de olyan halkan, hogy nem
hallhattam tisztán és ez nagyon idegesített, legalább mondanák a képembe, hogy
fellógatnak a bokámnál fogva a suli kapuja ölé, vagy valami, de nem, ezt ők
négyszemközt lerendezik. Hosszú perceken át beszélgettek, Zayn sokat nézett rám
Harry válla felett, és a dolgok előre haladtával egyre elégedettebb lett, amitől
én kényelmetlenül kezdtem fészkelődni a szorító karok közt. Ha ő boldog, az
nekem csak nagyon rosszat jelenthet. Végül Harry megfordult, gyönyörű zöld szemeit az enyémbe fúrta, hozzám sétált , majd belém karolt.
-
Gyere
Édes, menjünk egy csendesebb helyre – Ajánlotta széles mosollyal. A két állat
azonnal elengedett, de Zayn intésére követtek minket. Bementünk a kerítésen,
majd hátra tolt egy kis fészerhez. Ha új, honnan a bánatból tudta, hogy van itt
ilyen? Kezdett az egész fura lenni nekem, és nem is örültem a helyzet
alakulásának, főleg a sötét miatt nem. A kis ház előtt megállított, a
biztonsági szervezet pár lépéssel mögöttünk állt. Valahogy csak arra tudtam
gondolni, hogy a karomat fogja, minden ujját külön éreztem magamon, ahogy
közelebb hajolt ledermedtem, képtelen voltam bármilyen hang kiadására, csak
óriási szemekkel meredtem rá, figyelve, hogy arca elhalad enyém mellett. Mikor
beszélni kezdett éreztem telt ajkait a fülem szélén, és hajamnál, forró
lélegzetétől libabőrös lettem.
-
Menj
be abba a házba és mikor kijössz, add ide az alsódat. Ne próbálj megszökni,
mert itt fogunk figyelni, hidd el, nem jutsz messze, szóval azt tanácsolnám,
hogy intézzük el ezt szép békésen. – Alig hittem el, mit mondott. Kikerekedett
szemekkel tátogtam.
-
Hogy…
mi?! Most csak szórakozol, ugye? – Hápogtam, mire megragadta felsőm, megemelt,
lábujjhegyen álltam, hogy el ne szakadjon a pulcsim, de még így sem voltunk
egy vonalban.
-
Én
a helyedben nem szórakoznék, hanem hamar lekapnám magamról azt az alsót. Vagy
szeretnéd, hogy inkább Zayn találjon neked elfoglaltságot? – Megráztam a fejem,
mert hang nem jött ki száraz ajkaimon. Elengedett, fenékre estem volna, ha nem
kapja el a csípőm. Erre mélyen elvörösödtem, ügyetlenül, kapkodva bontakoztam
ki karjából és zártam magamra az apró faházat. Bent minden nyirkos volt, és
penész szag terjengett. undorodtam a gondolattól is, hogy itt kezdjek neki a
vetkőzésnek, de tudtam, hogy jobb így, mint az orruk előtt. Letoltam vizes
farmerom, majd alsóm is, visszahúztam a vizes, sáros anyagot, megigazítottam a
megmaradt ruháimat majd fülig vörösen araszoltam ki. Harry felé nyújtottam az
anyagot. Mikor elvette összeértek ujjaink, kezem megremegett.
-
E…
ennyi? – Kérdeztem kicsit bizonytalanul, magam elé nézve. Teljesen össze voltam
zavarodva, nem értettem, minek az neki és mi fog most történni. Harry felemelte
fejem állam alatt megtolva, ettől muszáj volt ránéznem.
-
Egyelőre
igen… vigyázz magadra – A mondat utolsó felét halkabban mondta, pár centire
tőlem, hogy csak én halljam, majd összeborzolta hajam és otthagytak. Döbbenten
és értetlenül néztem utánuk. Eleredt az eső.

Nekem nagyon tetszik! Csak így tovább kedvesem ♥
VálaszTörlésKöszönöm szívem <3
TörlésNekem is nagyon tetszik, csak annyi az észrevétel, hogy Harrynek zöldek a szemei, és nem barnák :) de ettől függetlenül nagyon jól írsz ^^ csak így tovább, siess a következővel. :) xx
VálaszTörlésKöszi, hogy szóltál, tudom ám, csak elbambultam :$ Szóval köszönöm ^^
TörlésÖrülök, hogy tetszik, igyekszem holnap megírni a nap folyamán :)